Timebomb

Zenei irányzat:	Keressük!

Albumok:	0 db

Megtekintve: Ma 3, összesen 2499 alkalommal

Bemutatás:

A banda azzal a nem titkolt céllal jött létre, hogy megdöntse az utóbbi időben a világ zenei életét erősen meghatározó Rotten Tomatoes, the pfl, Tatu18 és Tirpunk zenekarok egyeduralmát. Mi tagadás, underground szupergroup vagyunk. No, de komolyra fordítva a szót, mindannyiunk zenei gyökerei a punk-rock-ból erednek. Ebben a stílusban pedig megkerülhetetlen zenekar a ‘90-es évek elejétől egészen napjainkig aktívan tevékenykedő a Rancid. Mind zeneileg, mind mentalitásban. Ezzel együtt nem elhanyagolható tény, hogy gyerekkori kedvencünk persze. Egy esetleges tribute zenekar ötletével Iván (basszus, the pfl) állt elő valamikor 2010 elején. Érlelődött benne a dolog (szándékosan hasonlat nélkül), majd a Sziget fesztiválon, egy nem túl tiszta pillanatban pai (basszus, Rotten Tomatoes) hirtelen beléptette magát a még nem létező zenekarba, innen minden ment magától, pár hétre rá teljes is volt a taglista.
Na jó, igazából utáljuk a Rancidet, Pai valószínűleg csak a kokain miatt csinálja, Ákos a pia miatt, Iván pedig azért, mert Pai az ő seggéről szokta felszívni az adagot. Tim pedig különös késztetést érez, hogy mindezt végignézze.

Biográfia:

Pai amúgy a Rotten Tomatoes-ban pengeti morózusan kedves kis basszusgitárját, Iván pedig a the pfl-ben teszi ugyanezt, a különbség mindössze az köztük, hogy utóbbi itt is ezt csinálja, míg Pai itt két húrral többet kénytelen kezelni. Ákosunk a Tatu 18 nevű rockbandában püföli a bőröket, Tim pedig a Tirpunk nevű szörnyben nyomul. Anyazenekaraink muzsikáiban nem mutatható ki konkrétan az amerikai zenekar hatása, de úgy általában zenei motivációnk egyik elindítója volt annak idején a Rancid.

Nevünk, a Timebomb meglepő módon a Rancid egyik legnagyobb klasszikusának címe. Másik remek ötletünk a L.G.C.B., azaz Lady Gaga Cover Band volt egyébként, ezt azonban végül elvetettük, mert talán egy kicsit félrevezető...

Igyekszünk nagyjából úgy játszani a nótákat, ahogy azokat Tim Armstrongék egyszer már megírták. Egyedül az énektémákban mutatkozik némi különbség, hisz nálunk két eunuk hangú fickó köszörüli a torkát a mikrofonoknál, míg az eredeti bandában daloló páros egyik tagjának rekedtes hangja van, a másiknak meg kábé semmilyen.

Nincsenek amúgy világmegváltó terveink. Ez a banda egész egyszerűen az örömzenélésről szól. Meg természetesen az öröm más formában/halmazállapotban fellelhető formáiról.

Szerintünk elég sokan bírják hazánk punk-rockerei közül a Rancidet. Számtalan Rancid pólót látunk a punk koncerteken. Ha meg nem bírják, akkor meg majd megszokják. A csapból is mi fogunk folyni.
2010. december 14., az első buli. Ott valami elkezdődött.