Parázs meg a Húga - Azon a filmen

És mikor magamhoz térek, egy végállomásra érek
Épp az utolsó buszról szállok le, és a fények
Itt már egészen ritkák, és a szeszt is már kialudtam
És nem értek semmit, főleg azt, amit eddig se tudtam
Hogy m'ért van mindig ez: hogy folyvást elhagy a lélek
Én meg csak fúrom magam a mámorba, mint a féreg
És csak visznek a buszok, meg a lábam a francba innen
Én meg alig emlékszem, mert a fejemben azon a filmen
Semmi de semmi nincsen...

És mikor újra van hang meg kép, csak elindulok haza
Csíp a fagy, fenn a hold - lenn az éjszaka
És visz a lábam, megyek némán mindig jó irányba
És nem érzem már a szívemet, egyedül vágyom ágyba
És holnap majd csörög a mobil, ha történt valami baj
De semmi se fáj, a kezem se véres, semmi sem zavar
Fenn a hold, na meg a csillagok, én meg pár óra és ott vagyok
Ahol aludni hagynak, enni adnak, meg is mosdhatok
És a fejemben arról a filmről én bármit mondhatok...

Nem rontok ajtóstól a házba
Az ablakon mászom be
Ma éjjel vajon mi hozhat lázba -
Húzom a függönyt félre tünődve
Ma éjjel nem jutnak eszembe a szép szavak
Valahogy annyira ostobán hangzanak
Ma éjjel csak átélném a perceket
Némán, melletted, veled...