Herczku Ágnes - Haláltánc

Fáj a szívem, szívem tája,
nincsen annak patikája,
nincsen annak patikája.

Fáj a szívem szívedért,
két fekete szemedért.

Fáj a szívem kívül-belül,
bánat szorítja kétfelől,
bánat szorítja kétfelől.

Fáj a szívem, nem tagadom
s akiért fáj, nem láthatom,
s akiért fáj, nem láthatom.

Fáj a szívem, érted él,
akiért fáj, nincsen itt,
akiért fáj, nincsen itt.

Akiér' a szívem fáj,
nem ezen az utcán jár,
akiér' a szívem nem fáj,
mind a kapum előtt sétál.

-----

Édesanyám lánya vótam,
amíg szeretni nem tudtam,
s mient szeretni tanultam,
fekete gyászba borultam.

Szállj ki bánat a szívemből,
elég volt már becsületből!

-----

Azt mondja a kakukk madár,
hogy nem sokáig élek én már.
Azt mondja a kakukk madár, kakukk madár,
nem sokáig élek én már.

Sírba viszen a búbánat, a búbánat,
meghalok, rózsám, utánad.
Én elmegyek, te itt maradsz, itt maradsz,
tudom, rózsám, hogy megsiratsz.

Sirat engem a babám is,
lehajlik értem az ág is.

Nézz ki, rózsám, ablakidból, ablakidból,
most visznek ki a faluból.
Vess utánam egy pillantást, egy pillantást,
többet úgysem látjuk egymást.

Fekete gyász, fekete gyász hervasztott el,
a fekete föld is temet el.
Fekete gyász, fekete gyász hervasztott el,
a fekete föld temet el.

-----

Üvegablak, réz a sarka,
régi babám, nézz ki rajta!
Nézz utánam keservesen,
látsz még engem, vagy sohasem!

Kimentem a temetőre,
sírom megástam előre.
Fejér rózsafát ültettem,
a nevemet reátettem.

S ha kivisznek az udvarra,
boruljál a koporsómra!
Ejtsél reám egy pár könnyet,
talán megérdemlem tőled!

Piros rózsa, kék nefelejcs,
engem soha el ne felejts!

-----

Halál, halál, halál,
de kegyetlen voltál,
s mikor elindultál,
másra nem találtál.

Elröpült a madár,
s itt hagyta a párját,
a párját, a párját,
mindenik árváját.

Árva az a madár,
kinek párja nincsen,
mer' én is árva lettem,
jaj, mer nekem sincsen.
Mer' én is árva lettem,
jaj, mer nekem sincsen.