Aurevoir. - pontnem

Dőlj ide bátran, én vagyok, akivel összeköt valami!
Ugyanúgy várom a holnapot, talán jobb lesz, mint a mai.

Kicsit megint úgy fáj mindennap az élet,
Olyan jó, amikor hanyatt dobom magam.
Olyan kár, hogy mindig jön egy
“Ugyan, pedig milyen szép?!”
Rángatod a kezemet, de látod, hogy elég.

Ha minden akadályt lazán veszek én,
Keservesen nézel majd, mert neked is elég,
Neked is elég,
Egyszer neked is elég,
Most már neked is elég.

Itt ugyanaz a huzat, mert ugyanaz a szél,
De ki az aki figyel, hogyha mindenki beszél?
Úgyhogy csend! Háhh!
Ebből nem lesz trend,
Mert ugyanolyan az is, ami nem happy end.
De én pont nem leszek ugyanolyan!
Én pont nem leszek ugyanolyan!
Én pont nem leszek ugyanolyan!
Én pont nem! Pont nem!

Dőlj ide bátran, én vagyok, akivel összeköt valami!
Ugyanúgy várom a holnapot, talán jobb lesz, mint a mai.
Dőlj ide bátran, én vagyok, akivel összeköt valami!
Ugyanúgy várom a holnapot, talán jobb lesz, mint a mai.

Mi a baj? Mi a baj?
Hogyha nem adom meg magam,
Akkor leszek megint én az, aki maradi marad.
Leszek én az elég, ha te sok leszel,
És a felét, ha nem érted, mondom visszafelé.
De én pont nem leszek ugyanolyan!
Én pont nem leszek ugyanolyan!
Én pont nem leszek ugyanolyan!
Én pont nem! Pont nem!

Dőlj ide bátran, én vagyok, akivel összeköt valami!
Ugyanúgy várom a holnapot, talán jobb lesz, mint a mai.
Dőlj ide bátran, én vagyok, akivel összeköt valami!
Ha ugyanúgy várom a holnapot, vajon jobb lesz, mint a mai?

Dőlj ide bátran, én vagyok, akivel összeköt valami!
Ugyanúgy várom a holnapot, talán jobb lesz, mint a mai.
Dőlj ide bátran, én vagyok, akivel összeköt valami!
Én ugyanúgy várom a holnapot.