TREND PATENT - Holtvágányon

Előtte nem ismertem olyan lányt,
Kinek a lába végig kalimpált.
A vonaton, keleti vonalon.

Haladni kell a korral mondta,
Mielőtt a száján csókolta,
Az üveget, és csak nevetett.

Amikor elmesélte, hogy itt a vége,
Az alagútnak, és az életének,
Mert kedvese a szívét kitépte.

Összebújva holtvágányon,
Ablak mellett, másodosztályon,
Nincs retúrjegy a boldogsághoz.

Összebújva, egymás mellett,
Menetiránynak háttal, szemben,
Zakatolunk a végtelenbe.

Összebújva, holtvágányon,
Ablak mellett, másodosztályon,
Nincs retúrjegy a boldogsághoz.

Összebújva, egymás mellett,
Menetiránynak háttal, szemben,
Zakatolunk a végtelenbe.

Nem láttam még olyan lányt,
Kinek a szíve végig kalimpált.
A vonaton, nyugati vonalon.

Haladni kell a korral mondtam,
Mielőtt száján csókoltam volna,
Ügyesen, persze nem mertem.

De elmeséltem, hogy nincs még vége,
Mert valami most kezdődik éppen,
Mire üres kocsiban feleszméltem.

Összetörve holtvágányon,
Ablak mellett, zártosztályon,
Sincs retúrjegy a boldogsághoz.

Összetörve, egymás mellett,
Menetiránynak háttal, szemben,
Zakatolunk az őrületbe.

Összetörve holtvágányon,
Ablak mellett, zártosztályon,
Sincs retúrjegy a boldogsághoz.

Összetörve, kéz a kézben,
Érvénytelen kedvezménnyel,
Váltottunk jegyet az örök létre.