Küszöb Zenekar - Hozomány

Lányom, lányom, édes lányom,
Hogy van az én virágszálom?
Hogy illatoz, hogyan hajol,
Ha boldog vagy, mért nem alszol?

Lányom lányom, édes lányom,
Ha boldog vagy, mért nem látom?
Lányom lányom, édes lányom,
Ha boldog vagy, mért nem látom?

Van egy szép fám, nőtt azon egy körte,
Sejj egy betyár somfordál körötte,
Körte vagy te, lányom, édes körte,
Nem hagyom hogy szíved összetörje.

Ha összetörné, összetörném én is.
Őt magát, jajj folyna még a vér is!
Kis szívednek én leszek az őre,
Pusztuljon a mihaszna mellőle!

Nem adlak én senkinek sem, még ha a király is kérne,
Amíg meg nem mutatják, hogy méltók a szemed nézésére,
Amíg le nem morzsolják az égnek összes csillagát neked,
Addig bizony nem köti be senki fia a fejedet!

Virág vagy te, leányom, a mezőn.
De ne légy bokréta a temetőn!
Ne szakítson katona keze le!
Mer' a sírba visz majd téged vele!

Illatozzál lányom az istennek!
Inkább legyél Néki, semmint ennek!
Inkább legyél az Istené, inkább,
Minthogy ezt a csavargót még megbándd!

Nem adlak én senkinek sem, még ha a király is kérne,
Amíg meg nem mutatják, hogy méltók a szemed nézésére,
Amíg le nem morzsolják az égnek összes csillagát neked,
Addig bizony nem köti be senki fia a fejedet!

Szánkón viszik a menyasszony ágyát,
Viszik rajta a két nyoszolyáját,
Majd megreped szíve fájdalmába',
Vigasztalja őt a kedves párja.
Majd megreped szívem fájdalmamban,
Énekem csak ez az egy lányom van!

Tiszta szűröm szegre van akasztva,
Gyere babám, terítsd a nyakamba!
Ígyis-úgyis ott annak a helye,
Még az éjjel bétakarlak véle.
Ígyis-úgyis ott annak a helye,
Még az éjjel bétakarlak véle.

Lányom, lányom, édes lányom,
Te vagy nekem a világon,
Nincsen senkim, nincsen másom,
Te vagy nekem a világon!
A szívemben egyre az szól,
Ha boldog vagy, mért nem alszol?
Azért nem alszol, de csuhajj,
Mert épp boldog vagy, sejehajj!

Lányom, lányom, édes lányom,
Ha boldog vagy, mért nem látom?
Nem látom, mert hogyha látnám,
Nem lenne többé leánykám!