Küszöb Zenekar - Népdalos

Zöld erdőben de magos, zöld erdőben de magos a juharfa.
Kicsi madár a fészét, kicsi madár a fészkét oda rakja.
Az erdei dalos madárnak is van párja,
Csak én magam egyedül, csak én magam egyedül vagyok árva.

Rózsa, rózsa, rózsafa, rózsa, rózsa, tearózsa levele,
Nem beszéltem, sejehajj, nem beszéltem a rózsámmal az este.
A zsebkendőm is nála van a zsebébe,
Visszahozza sejehajj, visszahozza, ha akarja, az este.

Házunk előtt, kedves édesanyám, van egy magos eperfa.
Alá állok, kedves édesanyám, hogy ne ázzak alatta.
Csipkés annak a levele, sej de jószagú,
Egy leányért kedves édesanyám, sose leszek szomorú.

Házunk előtt, kedves édesanyám, folyik el a Berettyó.
Abban úszik, kedves édesanyám, egy fekete koporsó.
Kilászódik belőle a csipkés szemfedél,
Rá van írva, kedves édesanyám, de hiába neveltél.

Éljünk, amíg akarunk, és haljunk meg, hogyha kell,
Ringassuk el magunkat, ha senki sem ringat el,
Tudom, minden szenvedés egyszer értelmet nyer,
Hát jöjjön el, és ne várjon, aminek jönnie kell!

A főutcán, a főutcán, végigmenni nem merek,
Mert azt mondják, mert azt mondják, hogy szeretőt keresek,
Pedig hát nem kell nékem, mer' van már nékem egy kökényszemű nagy marha,
Bal válláról a jobb vállára, jobb válláról a bal vállára Göndörödik a haja.

Kelet felől, kelet felől jön egy fekete felhő,
Szaladj kislány, szaladj kislány, mert megver a nagy eső.
Nem szaladok olyan nagyon, fáj a szívem, sajog nagyon,
Most tudom már, miért sajog,
Elhagyott a galambom.