Küszöb Zenekar - Origami

Origami háztetőkön origami madarak,

Én hanyatt az origami tetőablakom alatt,
Kinyitom és becsukom, és becsukom és kinyitom,
Origami szerelem egy origami papíron.
Origami rettegés, egy hajtásélen táncolok,
Origami mellkasomon origami lábnyomok,
Origami fedezékbe origami katonák,
Hajtogat egy kisfiú és origami a világ.


Én nehéz vagyok, olyan nehéz belül,
De körülöttem minden könnyű, minden repül.
Én nehéz vagyok, olyan nehéz belül,
De körülöttem minden könnyű, minden repül.


Hajtsatok belőlem is valami jót,
Valamit aminek szárnya van!
Vagy nincsen lelke, vagy olyan lelket
Hajtsatok nekem ami súlytalan!
Mer' én meguntam a gravitációt,
Hogy hiába, hiába verdesek!
Tépjetek ki, és gyűrjetek össze,
És írjatok rám verseket!


Belekap a szél, és messze repít egy papírhajót,
Papír tenger, papírsárkány, összegyűrt papírcsomók,
Az égből kéne akkor végre hajtogatni valamit,
Ami elbírja a súlyom helyettem egy darabig.


Mer' nehéz vagyok, olyan nehéz belül,
De körülöttem minden könnyű, minden repül.
Én nehéz vagyok, olyan nehéz belül,
De körülöttem minden könnyű, minden repül.


Hajtsatok belőlem is valami jót,
Valamit aminek szárnya van!
Vagy nincsen lelke, vagy
Olyan lelket hajtsatok nekem ami súlytalan!
Mer' én meguntam a gravitációt,
Hogy hiába, hiába verdesek!
Tépjetek ki, és gyűrjetek össze, és
Írjatok rám verseket!