Zsibe - Ádámnak

Emlékek sora örvényként kavarog bennem,
Megpróbált az élet, megbüntetett kegyetlen,
Nézem fényképed, könnyes arccal némán,
Szerelmes szívvel múltban ragadtam árván,

Mindenhol ott vagy, mindenhol látlak,
Kézen fogva éltünk, nagy boldogságban,
Elvett a halál, s nem vagy már velem,
Magam maradtam, nehéz lett életem,

Hiányzol, miért ily kegyetlen az élet?
Sosem tudnálak elfeledni téged,
Minden földi kincsem, vagyonom odaadnám,
Csak mosolyod egyszer, újra láthatnám.

Reggel, mikor ébredek, párnád érintetlen,
Nem hallom hangod, hiányod kegyetlen,
Nem simogatsz, s nem fogod a kezem,
Csak az emlék maradt meg nekem,

Rohan az idő, pergő homokként szalad,
Fájdalmam nem enyhül, a szívem megszakad,
Szeretlek, hiányzol, remegve várom,
Hátha arcodat egyszer majd újra látom.

Hiányzol, miért ily kegyetlen az élet?
Sosem tudnálak elfeledni téged,
Minden földi kincsem, vagyonom odaadnám,
Csak mosolyod egyszer, újra láthatnám.

Hiányzol, miért ily kegyetlen az élet?
Sosem tudnálak elfeledni téged,
Minden földi kincsem, vagyonom odaadnám,
Csak mosolyod egyszer, újra láthatnám.