Kiss Endre (Zombor) - Hazudtál nekem

Megint hazudtál nekem,
megrepedt gyémánt kis szívem,
minden igaz szavad elkopott,
súlytalan emlékként kóborol.

Szememből eltűntek a könnyek,
esti félhomályban látlak,
vonagló szánalmat érzek,
a színpadról leesett egy férfi.

Érted és értem,
kicsit kötelességem,
két percet illemből sírni.

Érted és értem,
kicsit kötelességem,
két percet illemből sírni.

Hasztalan közelít a tested,
nincs több próba, nem érdemled,
most megyek engedj el szépen,
kabátom húzom, ne segíts kérlek.

Az illat, a ruhád, az arcod,
kétszínű fuldokló hangod,
hagyd, hogy vissza se nézzek,
eltört, elromlott, ennek most vége.

Érted és értem,
kicsit kötelességed,
két percet igaznak lenni.

Érted és értem,
kicsit kötelességed,
két percet igaznak lenni.

Majd írok, tudom a címed,
gyorsan jönnek, mennek a hírek,
hazudtál rólam mindenki másnak.
neked könnyű lesz, rád most várnak.

Látod megtudtam, ilyen az élet,
gyorsan jönnek, mennek a hírek,
lehet nem írok, elmondtunk mindent,
pontot a pontra te tetted fel.

Érted és értem,
kicsit kötelességed,
boldognak lenni.

Érted és értem,
kicsit kötelességed,
boldognak lenni.