Kiss Endre (Zombor) - Még egy percet

Maradj még egy percet ne szakítsd meg a csendet,
hátra nézek szótlan ott a lépésed a hóban.
Volt egy vacak álmom, nem meséltem róla
lyukas zseb a ruhám, kiforgat a világ,
elgurult, elcsúszott benne minden kedves imám.

Ölelj még egy percet ne szakítsd meg a csendet,
messzire kell mennem, messzire kell menned.
Sokat álltunk egymás mellet, üljünk le hóba,
nyomot hagyunk minden apró kételkedő szóban,
nyomot hagyunk átkarolva hidegen a hóban.

Refrén

És aztán felolvadt a hó, kértelek ne hagyd abba,
télen nyáron ruha nélkül élni volna jó.
És aztán hideg lett a nyár, nincsen most ruha rajtad,
ne fázz meg, vigyázd magad, gyere betakarlak már.


Leveszem a kabátomat leterítem melléd,
leveszed a kabátodat egymást hadd segítsék.
Fázunk kicsit mind a ketten karoljuk át egymást,
érzed e tüzet bennem olyan mint egy nyári éjen,
itt fekszünk most meztelenül forró testtel hideg télben.

Refrén

És aztán felolvadt a hó, kértelek ne hagyd abba,
télen nyáron ruha nélkül élni volna jó.
És aztán hideg lett a nyár, nincsen most ruha rajtad,
ne fázz meg, vigyázd magad, gyere betakarlak már.

És aztán felolvadt a hó, kértelek ne hagyd abba,
télen nyáron ruha nélkül élni volna jó.
És aztán hideg lett a nyár, nincsen most ruha rajtad,
ne fázz meg, vigyázd magad, gyere betakarlak már.