Dolák-Saly Dorka - Hagyjatok már aludni!

Végtelenül fáradt vagyok, hosszú volt a napom,
az ugráltatásokból mára elegem lett nagyon.
Fél hét körül ébredtem, hogy suliba mehessek,
nem döntöttem el ma még, hogy sírjak vagy nevessek.

Az első órán idióta évszámokkal nyúztak,
nem érdekel, hogy a punok mikor háborúztak.
A matektanár hetek óta halmazokkal szívat,
a nyelvtankirálynő meg folyton dolgozatot írat.

Nem volt kedvem tesi órán tizenkét kört futni,
Laci bának nem tetszett, de nem fogok hazudni.
A szünetben sincs nyugalmam, mert van kalauzhalam,
kitartó a csávó, de már lezsibbadt az agyam.

Bele se merek gondolni, hogy mennyi házi van még,
holnap inkább egyedül az ágyamban maradnék.
Nem magolok verset, még ha nagy is lesz az ára,
bepakolok gyorsan, aztán legyen vége mára!

Azt álmodom éppen most, hogy alszom, mint a tej,
gyűrött nyakamon horkol egy álomittas fej.
Egyre nő az érzés, hogy milyen jó nekem,
de pittyeg már az ébresztő, és most van elegem!

Hé! Hagyjatok már aludni!
Nincs kedvem már tanulni!
Gályáztam már eleget,
kitanultam a belemet!

Állítólag muszáj ma még fogalmazást írni,
így kell engem szép lassan, de biztosan kinyírni.
Témazárók fenyegetnek, amiket már unok,
kicsit sem hoznak lázba az atomfizikusok.

Szólhatna már valaki végre, valakinek ott fent,
mérsékelje már a vihart, legyen egy kis szélcsend!
Bárki bármit mond, én sajnos ledöglök pihenni,
negyven évnyi szabadságot szeretnék kivenni.

Azt álmodom éppen most, hogy alszom, mint a tej,
gyűrött nyakamon horkol egy álomittas fej.
Egyre nő az érzés, hogy milyen jó nekem,
de pittyeg már az ébresztő, és most van elegem!

Hé! Hagyjatok már aludni!
Nincs kedvem már tanulni!
Gályáztam már eleget,
kitanultam a belemet!

A belem több szakaszból áll,
ezt is megtanultam már.
Van vékony- és vastagbél,
de az legalább véget ér.

Azt hiszem, most kiszállok,
jó éjszakát kívánok!