Funktasztikus - Fanyarország

/A hatodik szóló 2008-ban.
Jelentések fanyarországról.
Mikrofonnál a szub basszus szörny,
és az F, az U, az N, a K,
Faktor doromból a szövegünk alá.
Szedd alá!/

Csak a füvet nyírom a gőzölgő bitumenen,
Az őslakosok pacalt esznek az IQ teszten.
Együtt a félhomályban keressük a színeket,
Addig a vonat alól ellopják a síneket.
A csuklyában mindenkire rájön a csuklás,
Budapest, Budapest, de dzsúvás.
Na és a vidék, mint egy Romero-remake,
Egyiknek sanyarú másiknak savanyú hab a tortán.
Ízlett vagy nem én szeretem a szülőföldem,
Az anyanyelvem, mindörökké fanyarország.
Magyarázd a mechanizmust ott ahol tolvajok,
Tiltják a lopást, mondd, mit vársz a holnaptól.
Ezért nem, csak a szépre emlékezem,
A bennem lakó ördögöt ezzel felébresztem.
Karikás ostorommal az orrotok hegyére,
Szálljon dicsőség Borsod-Abaúj-Zemplén megyére!

[Ref]
Azt mondd meg nekem Funk, ha tudjuk hogy baj van,
Miért ücsörgünk egykedvűen a szarban.
A múltat sírjuk hogy milyen volt hajdan,
A dobok peregtek, ram-pa-pam-pam.
Azt mondd meg nekem Funk, ha tudjuk hogy baj van,
Miért a bajszunk alatt mormogunk halkan?
Halkan mormogjuk hogy nem ezt akartam,
De miért nem teszünk ez ellen, hadd halljam!

Átlagon felüli külvárosi senkiházi,
De mégis hungarikum vagyunk mint a Szentkirályi. Ácsi!
Úgy diktálom a tempót akár Talmácsi.
Nem rébuszokban beszélő pökhendi Rémusz bácsi.
A bisztró minden asztala lefoglva,
A baj, csak habi járőr netán a váll.lapja lenyomata... blablablaa...
Nincs kérdés se pénz, csipesszel a tenyerét véresre vakarja.
Vad nagymama rutinból kézimunkázik,
A sámán egy Kossuth téri bokorba fugázik.
A kiváló dolgozó passzióból kukázik,
A közjogi méltóság a szeme közé turházik.
Tombol az aranyeres járvány,
Rokikártyás merdzsó parkol a járdán.
A vasfüggönyön át a nyugat pénz szagú szelei,
Áru luxus kivitelben, kontra sziklák szemei.

[Ref]
Azt mondd meg nekem Funk, ha tudjuk hogy baj van,
Miért ücsörgünk egykedvűen a szarban.
A múltat sírjuk hogy milyen volt hajdan,
A dobok peregtek, ram-pa-pam-pam.
Azt mondd meg nekem Funk, ha tudjuk hogy baj van,
Miért a bajszunk alatt mormogunk halkan?
Halkan mormogjuk hogy nem ezt akartam,
De miért nem teszünk ez ellen, hadd halljam!

Mélyen tisztelt törvényhozók, csak az fáj,
Hogy nagyobb az állami apparátus mint a középosztály.
Mutogatni kár hiszen te is ott voltál,
A módszerváltozás óta már felnőtt egy korosztály.
Keserű szájíz, avas, romlott a szotyi,
Nem ugyanaz mint a keménydobozos tigris szofi.
Nyugodjon békében Hofi, téged ki inspirált?
Talán a magyar tatár, Dzsingiszkán.-mán doki.
Családfenntartó csirkével somfordál,
A pulya Bocskaiba fél oldalt gyűl a saroglyán.
Metropoliszok között suhan az I.C.,
Úniós pénzből megásott pottyantós WC.
Ria, ria, vulgária,
Tenger nélküli Bulgária.
Netán megemelték a benzin árát?
Hát fektesd a kátyúra az úthiba táblát.
Nálunk a bankok húzzák be a szekeret,
Bálákban hordja a szél az importált szemetet.
Csikós tokányt, vöröshagymát kérek pitába,
Hogy kihúzzam magam és maradjak a bús picsába.

[Ref]
Azt mondd meg nekem Funk, ha tudjuk hogy baj van,
Miért ücsörgünk egykedvűen a szarban.
A múltat sírjuk hogy milyen volt hajdan,
A dobok peregtek, ram-pa-pam-pam.
Azt mondd meg nekem Funk, ha tudjuk hogy baj van,
Miért a bajszunk alatt mormogunk halkan?
Halkan mormogjuk hogy nem ezt akartam,
De miért nem teszünk ez ellen, hadd halljam!