Aranyhajú Hármasok Produkció - 39. Eltelt tőlem minden vígság

Előadó: Vadkerti Imre

Király

Eltelt tőlem minden vígság.
Csillagom rég kihunyt már.
Felsütött a hajnalcsillag;
Nekem soha meg nem virrad.

Most se telik tőlem vígság,
Ha jut nekem égi bírság.
Teremt Isten megint jóra.
Nyomorról bizalomra.

Én immár csak abban bízom,
Ha a szeretteimet hívom.
Fény költözik az udvarba,
A csahos siralomházba.

Megérik a szőlő, mert sok szél találja.
Megreped a szívem, mert sok bú rongálja.
Elherdáltam a jót éltem világában,
Drága gyöngyeimet kutyák közé szórtam.

Ha szántottam gyepet, vethetek még gyöngyöt,
Ha hajtottam ágát, szedhetem virágját.
Ha szedtem virágját, becézem bimbaját,
Boldogasszony szülte aranyhajú lányát, fiát.

Viharfelhőt el kell űzni
Nem ám ennyi búval élni.
Vakon éltem világomat,
Visszaveszem családomat.

A perben én vádlott vagyok,
Ítéletet magamról hozok.
Nyitva a lelkem a reményre,
Bűneimért vezeklésre.

Csak a vér szavából értek,
Én véreimhez megtérek.
Bármi legyen annak az ára,
Fekete holló lába sárga.

Megérik a szőlő, mert sok szél találja;
Fekete holló lába nap fényétől sárga.
Röptében is, jártában is ugyanazt üzeni.
Forog az idő kereke, ideje számot vetni.

Szeretteim szeméből igazat olvasni.
Ha bánat még akad, malmon lejáratni.
Az én véreimnek én bánatot okoztam.
Vigaszt is én hozok vasra vert korokban.