Mudfield - Szörnyeteg

Korog a gyomrom, testem levegő
Üres az otthon és véres a lepedő
Olyan méla, szavaim néma
Csak a csönd beszél

Szemeim vérben
Vörösre a bánat festette
Tükörképem
Már nem hasonlított a gyermekre
Az, aki voltam
Vajon még mindig itt lehet?
Valahogy jobban
Óvnám, hiszen rettegett

Mereven állva kérdem, hol vagyok?
Füstbe vágja a tegnap a holnapot
Igen, félek. Szalad az élet
S lassan eltipor...

Szemeim vérben
Vörösre a bánat festette
Tükörképem
Már nem hasonlított a gyermekre
Hol vagy béke?
Hol vagy öröm, boldogság?
Nem vettem észre
Hogy nekem sokkal később osztották

Nem kell semmit mondanod
Testemre földet dobjatok
Hogy élhettem köztetek?
Én a szörnyeteg
Forgolódok, izzadok
Minden árnyat itt hagyok
Ígérem, már nem leszek
Ilyen szörnyeteg

Mennem kéne
Innen most húzz el magaddal
Taníts végre
Jól bánni a tettel és a szavakkal
Újraélem
Mindent is, mindent akarok
Időben, térben
Ölts rám kérlek újabb alakot
Szemeim vérben
Vörösre a bánat festette
Tükörképem
Már nem hasonlított a gyermekre

Nem kell semmit mondanod
Testemre földet dobjatok
Hogy élhettem köztetek?
Én a szörnyeteg
Forgolódok, izzadok
Minden árnyat itt hagyok
Ígérem, már nem leszek
Ilyen szörnyeteg

Minek jött, ha menni fog?
Könnybe lábal e kényszer
Mint félpiszkos esti drog:
Kívánni egyszer-kétszer
Oly magasra mászni
Hogy nem látni már valót
Hova nem jöhet akárki
Hol nem horgonyoznak hajók
S ahogyan a vér a kádban
E szer már bennem kószál
Félvállra tett, onnan vártam
Itt, hol gerinc voltál
Én a szörnyeteg

Nem kell semmit mondanod
Testemre földet dobjatok
Hogy élhettem köztetek?
Én a szörnyeteg
Forgolódok, izzadok
Minden árnyat itt hagyok
Ígérem, már nem leszek
Ilyen szörnyeteg