Tetőtér - Foszlányok

Polcomon ott álltok
Réges-régi képeken
Ha visszahoznátok
Mi szép volt énnekem
Minden kis kockátok
Bennem él:
Foszlányok, mit
Szétfúj az őszi szél

Telepedj mellém, nyugodtan, bátran,
Hogy elmeséljem, mindazt mit láttam
Mindazt, min eddig keresztülmentem
Nyílik a függöny, a fátyol lebben
Elején kezdem: harmincöt hét tán
Mikor az Isten, először én rám
Mosolygott, és belém lehellte lelkét
Két kilóm simán, egy tenyérben elfért
Inas kis csávó, teljesen gizda
Hatalmas arccal, ja, nem volt ritka,
Hogy velem kezdődött a feketelista
Csetepatékra emlékszem vissza
Tekintet tiszta, a cél már fix
Közelítünk, ez a második x
Na, ki áll ma előtted? Én vagyok
Hé, Feró mondd, hova lettek a szép napok?

Polcomon ott álltok
Réges-régi képeken
Ha visszahoznátok
Mi szép volt énnekem
Minden kis kockátok
Bennem él:
Foszlányok, mit
Szétfúj az őszi szél

Előbb vagy utóbb, Istennek hála
Benőtt már végre a fejem lágya
Belezúgtam egy lányba: Ő kell nekem
Ajándék tőle: három gyermekem
Termetem más lett, mögöttem pár tett
Jól muzsikálunk, ja, mint egy kvartett
Iskola diploma, karrier: rendben
Csak az időnek mestere nem lettem
Leszek majd negyven, aztán meg félszáz
Gyönyörű autó, hatalmas szép ház
Mit ér majd? Ha elkopok lassan
Unokák körbe: hirtelen hatvan
Mit ér majd? Amit asztalra tettem
Szorítsd a kezem: ma vagyok hetven
Lettem és voltam, Uram, így jól van
Magammal hoztam és mind eléd szórtam

Polcomon ott álltok
Réges-régi képeken
Ha visszahoznátok
Mi szép volt énnekem
Minden kis kockátok
Bennem él:
Foszlányok, mit
Szétfúj az őszi szél