Udvarias Idegenek - #zoldeg #felhok #angyalok

Áll egy ember
A Moszkva téren,
Ahogy innen nézem,
Ma is dolgozni kelt fel
Vár a villamosra,
Hogy a napi robotra
Időre beérjen

De felnéz és látja, hogy gyönyörű zöld az ég,
És legbelül érzi, hogy a ebből már elég.

Indul a 4-es,
Ő fel is szállna,
De akkor látja,
Hogy a szép új inge véres.
Az orra csöppen,
És rádöbben,
Hogy itt a vége.

Hát elindul haza, hogy az összes káros szart
A folyóba küldje, és énekeljen egy dalt,

Hogy: Rémálmok, szorongás, kényszerképzetek,
Bélyeg gyűjtők, cukros bácsik, Isten véletek!
Talán most még nem túl késő, és kiléphetek.
Ezentúl nélkülem kell tovább élnetek.

Reggel a metrón
Áll egy idős néni,
Azt a srácot nézi,
Akinek a kezében iPhone
Van, épp azzal játszik
És a szemén látszik,
Hogy a felhők fölött

Repdes és fogalma sincs, hogy merre jár,
Csak ül ott és titkon egy megmentőre vár.

A szerelvény lassul,
Egy hang bemondja,
Jön a Pöttyös utca,
Mire ő lassan elindul,
Aztán hátra hőköl,
Mert a torz tükörből
Más néz vissza.

Mikor kinyílt az ajtó, mindent ott hagyott,
És dúdolni kezdett egy furcsa dallamot,

Hogy: Rémálmok, szorongás, kényszerképzetek,
Bélyeg gyűjtők, cukros bácsik, Isten véletek!
Talán most még nem túl késő, és kiléphetek.
Ezentúl nélkülem kell tovább élnetek.

Hát rémálmok, szorongás, kényszerképzetek,
Bélyeg gyűjtők, cukros bácsik, Isten véletek!
Talán most még nem túl késő, és kiléphetek.
Ezentúl nélkülem kell tovább élnetek.
Ezentúl nélkülem kell tovább élnetek.
Ezentúl nélkülem kell tovább élnetek.