Úrfi - Szalagtűzés

A világ gyorsan megy előre
Mi meg lassan tönkre
És mások miatt vágyjuk,
Hogy magunk vágyjunk többre
Az ágyunk megvetve
De nem fekszünk le többet
Emberből kevesebb
De belőlünk csak több lett

És minden test egy másik
Testtel határos
De sosem volt még senki
Ennyire magányos
Hát kéne egy kis idő
Míg egy új szervünk kinő
És megvitatjuk bölcsen,
Hogy ki férfi, ki nő

Olyan ingatag lett minden
Miben lehet bízni?
Ma még fogyni kell, aztán
Holnap már hízni
Ez betegség éppen
Vagy szépségideál
De senki nem fér mellénk
Ha a kétség ideáll

A kirakatból mindenki
Jobbnak tűnik nálunk
És kudarcnak becézgetjük
Minden álmunk
Jó vicc, nevetünk
A lehetőség adott
Bevettük, lenyeltük
És mégsem hatott

Mert nevetség tárgya,
Milyen olcsó a tehetség
Kifosztjuk magunkat
Csak tessék csak, tessék
Diplomákból felhúzott papírfalak
De elázunk mind a nagybetűs Ég alatt

És aki szeretne így is
A felszínen maradni
Ma szaladni tanuljon meg
Holnap harapni
Észre sem vesszük
És a sorsunk ránk tapos
Ma történik az,
Amiért a holnap másnapos

És aki szerethet téged
Más helyére lépett
Értelmezd bárhogy
Az ép családképet
Tépett épp ketté
A felelőtlen múltunk
És széttett lábakkal
Szeretetet koldultunk
És bámulunk, hogy mi a faszért
Nem tudunk szeretni?
Nem értettük a viccet
Csak próbálunk nevetni
Raja, hogy ne mondják
A fajtánk csak sírni tud
Kinek bírja a lába,
Majd egész a sírig fut
Rohanunk, pedig
Látjuk már rég,
Hogy a kanyar túl végén
Tátong a szakadék
De hát milyen gyáva az
Ki még élni sem mer?
Csak valljuk be végre már
Hogy milyen szép az ember…

Milyen szép az ember

Magába fulladt emberöltő
Azt hiszi, hogy él, mindenki
Hozzá érne valakihez
De nem ahhoz, aki hozzá ér
Most, hogy eltűntél a tömegben
Egész boldognak látszol
Aki szalagra vár, az nincstelen
Aki szalagra vár, az táncol

Magába fulladt emberöltő
Azt hiszi, hogy él mindenki
Hozzáérne valakihez
De nem ahhoz, aki hozzá ér
Most, hogy eltűntél a tömegben
Egész boldognak látszol
Aki szalagra vár, az ünnepel
Aki szalagra vár, az gyászol