TREND PATENT - Csendkirály

Minden szavunkban lobban az értelem,
Keressük önmagunk, de nincs más, mint félelem.
Együtt őriztük az öröklött tüzet,
Majd a gyűlölet elégette mindenünket.

Lehet, hogy én vagyok, aki túl sokat remél,
Porból születtünk, és porrá lesz minden remény.
Ha vannak vágyaink, tőle kincseket kapunk,
Míg a lelkében lábnyomot hagyunk.

Minden a Földé, vigyáz most rád, hogy jól csináld.
Óvd, Te is lelkét, becsüld meg hát a Csendkirályt.
Minden a Földé, vigyáz most rád, hogy jól csináld.
Óvd, Te is lelkét, becsüld meg hát a Csendkirályt.

A földön, az égben, egy torzult tükörképben.
Egy ember, egy Isten, a semmiből lett minden.
A végzetnek hangja, - talán valaki hallja, -
Hogy ébrednünk kell!

A földön, az égben, egy torzult tükörképben.
Egy ember, egy Isten, a semmiből lett minden.
A végzetnek hangja, - talán valaki hallja, -
Hogy ébrednünk kell!

Minden szavunkat, ontja a gépezet,
Nincsen már gondolat, ami embertől szép lehet.
Együtt őriztük az emlékeinket,
Végül nem maradt más, mint műanyag tekintet.

Mennyi fájdalom magját vetettük el,
Halkan nő benne, mert tudja, hogy mennünk kell.
Ha egyszer megnyílik a lábunk alatt a föld,
Összeolvadunk, s a világ újra zöld.

Minden a Földé, vigyáz most rád, hogy jól csináld.
Óvd, Te is lelkét, becsüld meg hát a Csendkirályt.
Minden a Földé, vigyáz most rád, hogy jól csináld.
Óvd, Te is lelkét, becsüld meg hát a Csendkirályt.