Kováts Kriszta - A félelem angyala

Mikor alszik az értelem, ébred a szív
És álmait ontja az éjszaka rám
És ördögi erdőn lépdelek át
És reszket a lábam, remeg a szám

Az égen a félelem angyala száll
Mindig a félelem angyala száll

Mikor alszik a szív, és ébred az ész
És kérdőn nézi a Földet a Nap
És vasszegek őrzik a nappali fényt
És isten lenyeli a csillagokat

Az égen a félelem angyala száll
Mindig a félelem angyala száll

Bizsereg a szíveken az idő
Mosolyog a szavakon a halál
Valahova tova tűnünk

Lehet éber a szív, lehet éber az ész
Jöhet álom akár, vagy a gondolatok
És jöjjön a Nap, vagy jöjjön az éj
Már tudjuk e legfőbb parancsolatot

Hogy az égen a félelem angyala száll
Mindig a félelem angyala száll

Bizsereg a szíveken az idő
Mosolyog a szavakon a halál
Valahova tova tűnünk


Bizsereg a szíveken az idő
Mosolyog a szavakon a halál
Valahova tova tűnünk

Lehet éber a szív, lehet éber az ész
Jöhet álom akár, vagy a gondolatok
És jöjjön a Nap, vagy jöjjön az éj
Már tudjuk e legfőbb parancsolatot

Hogy az égen a félelem angyala száll
Mindig a félelem angyala száll

Bizsereg a szíveken az idő
Mosolyog a szavakon a halál
Valahova tova tűnünk