Hazánk egyik legkedveltebb koncertzenekara, a magyar alternatív rockzene atyja, sanzosos vagy épp népi hangzással és némi tébolydával fűszerezve ígért felejthetetlen estét a Parkban.
A Quimby kortalan
– A Quimbynek annyira sok száma van, hogy az nagyon durva – lelkendezett 2-es villamos vonalán a koncert felé haladva egy, tizennyolc év alatti (!) lány.
(Melyik generációnak nem ismerős a “míg hánysz én tartom a fejed”-taktus?) Már a BKV-n megállapítottam, hogy a Quimby kortalan.
A harmincéves formáció közönségkedvenc dalait maradéktalanul felsorolni nehéz lenne, de az biztos, hogy az Autó egy szerpentinen, az Ajjajjaj, a Sehol se talállak, a Magam adom és a Senki se menekül a lista elején szerepel.
Nem is beszélve a napra pontosan egy éve a Park színpadán Zórával előadott és számtalanszor át- és feldolgozott Most múlik pontosan című nótáról. Egy különleges dal a tavalyi fellépésről a Quimby és Zóra közös előadásában: Most múlik pontosan-koncertfelvétel itt.
A Quimby slágerein generációk nőttek fel és nem véletlen, hogy még ma is a legkülönbözőbb korosztály megtalálható a koncertjeiken. Annyira széles zenei spektrumon mozog, hogy garantáltan mindenki megtalálja a számára befogadható slágert. Emellett kifejező, merengő, táncra sarkalló vagy épp bánatos bordalok világát idéző gondolatok is ötvöződnek Kiss Tibi dalszövegeiben.
Vajon mit tud még ennyi sláger és megszámlálhatatlan koncert után a Quimby, amely után elégedetten távozik a közönség a koncertről? Kell egyáltalán ennél több?
A zenekar idén nyáron folyamatosan koncertezett és a Facebook-fotóalbumok alapján minden helyszínen (a Művészetek Völgyétől Egeren át a veszprémi GyárKertes fellépésig) rengetegen voltak és a hangulat emelkedettnek tűnt.
Egészen korán, az este első szekciójában, a Senki se menekül közben felsejlett előttem a hazai alternatív zenei éra aranykora, a kétezres évek elejének felejthetetlen koncert-hangulata. Teltház-közeli állapot volt és a lightos kezdést követően gyorsan fel is pörgött a pulzus. Varga Livius nagyon látványosan, száztíz százalékosan élt a színpadon, vele pezsgett a porond. Biztosan jót tett neki az a fajta átszellemülés, amelyről maga beszélt a Fesztiválország című, jelenleg is a mozikban vetített filmben. Erről itt írtunk bővebben.
És hirtelen színes vásári komédiában találtam magam
A vásári forgatagból egy titokzatos, ódon játékboltba léptem. Hintaló mellett haladtam el, valahonnan egy antik, zenélő-forgó baba bukkant elő. Már-már ez a hangulat hömpölygött le a színpadról. Aztán sorakoznak tovább a slágerek: Hoppá, Ventilátor blues (utóbbi az elmaradhatatlan megafonnal Kiss Tibi kezében), Forradalom (és még a dal hatására sem voltak politikai felhangok.)
Ősszel mindig édesbús a hangulat Parkban
Vége a nyárnak, hűvösek a szelek és mindenki kabátba burkolózik. Közben pedig nézi a kivetítőn a nyár felhőtlen, trikós-jeges fröccsös pillanatainak összeállítását. A Quimby számára is nyárzáró volt az este.
– Ezzel a dallal (hát persze, hogy a kabócák… — a szerk.), a turné-temető koncerten, hivatalosan is elbúcsúztattuk a nyarat – fogalmazott Kiss Tibi az esttel végéhez közeledve.
Van olyan előadó, amelynél a szöveg-centrikusság, másnál a zeneiség erősebb. A Quimby-nél mindkettő egyformán karakteres, a vizuál pedig plusz töltetet ad a koncerthez. Feszes, jól összerakott, élvezetes műsor volt.
Fotó: Quimby Facebook/Sinco
