End Of Paradise - A szabadság ébredése

Álmatlan vergődés csak minden éjszakád,
ketrecbe zárva oly szűk a világ.
Túl sok a buktató és túl sok a korlát,
nem tudod mi vár rád és hogyan tovább.

Szívedben perzsel még a láng.
Tépd szét a láncokat és indulj tovább!

Úgy érzed, neked mindig szembe fúj a szél,
feletted folyton csak borús az ég.
Te vagy, ki régóta már könnyek nélkül él,
és minden hajnaltól jobb sorsot remél.

Szívedben perzsel még a láng.
Tépd szét a láncokat és indulj tovább!

Hát bontsd ki a szárnyad, a végtelen hív,
a falakon túl a szabadság vár.
Tárd ki a szárnyad a hegyek felett,
szállj, mint egy szabad madár.

Megjártál ezer poklot, százezer veszélyt,
a sorsodat te irányítod, az életed tiéd.
Lásd meg végre önmagadban, ha felvirrad a fény,
ha itt egy új kezdet, egy újabb esély.

Szívedben perzsel még a láng.
Tárd ki a szárnyad, a végtelen vár!

Hát bontsd ki a szárnyad, a végtelen hív,
a falakon túl a szabadság vár.
Tárd ki a szárnyad a hegyek felett,
szállj, mint egy szabad madár.
Bontsd ki a szárnyad, a végtelen hív,
a falakon túl a szabadság vár.
Tárd ki a szárnyad a hegyek felett,
szállj, mint egy szabad madár.
Szállj, mint egy szabad madár!