Palya Bea - Hogy hívják?

Mondd, anyácskám, hogy hívják,
Azt vajon ott lent hogy mondják?
Úgy csikland, úgy bizsereg
Úgy érzem, elérem a csillagos eget
Hadd szólítsam áldott neveken
Hisz legszebb rész fehér testemen
De ha nincs neve, úgy érzem, nem ismerem.
Szólj, anyácskám, szólj már
Két orcád most piros, mint a vér
Vajon én, a leányod túl sokat kér?

Szép leánykám, kincsecském
Üljünk még itt kettecskén
Halkan dalolnak a madarak
Fa mögé bújnak az erdei vadak
A tó vize csendes, szél se fújdogál
Nád nem zúg, csendben álldogál
Nem szól semmit, hallgat a táj
Drága kincsem, értsd meg
Nincsen szó és nincsen név
Kérésed csak lánykori hév

Jó anyácskám, nem hiszem el
Hogy kérdésemre senki nem felel
Ha hallgat, s pirul jó anyám
Elmegyek, s megkeresem jó öreganyám
Bölcs asszony hírében áll
Ő lesz nekem a legjobb tanár
Tudom, hogy mindig tárt karokkal vár
Nagymamácska, drága
Mért csikland és mért bizsereg
S névvel illetni mért nem lehet

Szép unokám, kincsecském
Üljünk még itt kettecskén
Halkan dalolnak a madarak
Fa mögé bújnak az erdei vadak
A tó vize csendes, szél se fújdogál
Nád nem zúg, csendben álldogál
Nem szól semmit, hallgat a táj
Drága kincsem, értsd meg
Szólnék én, de zárva a szám
Ugyanígy hallgatott az én nagymamám

Szégyen, arcpír, hallgatás
Ezért a sok-sok mismásolás
De ők is nők, testük se más
Nekik is lehet ez a csiklandozás
Én a nevét biza’ megkeresem
Addig megyek, míg meg nem lelem
S ha nem lelem, akkor én majd kiötlelem
Szólj, világ, szólj már…