Dinnyés József - Furcsa az élet

Lefutott életek értelmét kerested
Vigyáztad kedvesed jókedvét remegve
Áldottad álmában született mosolyát
Cserébe életet adott és futottál
Mert lószar az élet és mi vagyunk a verebek
Csipegetjük, csipegetjük mert az egész a mienk nem lehet

Kértél a szomszédtól kanál zsírt ebédhez
Ősszel a Tiszánál horgásztál kenyérrel
Télen a vendéglők füstjében álmodtál
Szebb és jobb tavaszért hamisat vallottál

Mert lószar az élet és mi vagyunk a verebek
Csipegetjük, csipegetjük mert az egész a mienk nem lehet

Lézengők hitéből akarat sugárzott
Bob Dylan Salingert féltetted haláltól
Elhittél mindent az esztelent követted
Lefutott életek értelmét kerested

Mert lószar az élet és mi vagyunk a verebek
Csipegetjük, csipegetjük mert az egész a mienk nem lehet

Reggel ha felébredsz mindig mást fogadsz meg
Új rendbe akarod tenni az életed
Délben már semmit sem tartsz be az egészből
Éjjel meg forgolódsz szenvedsz a reménytől

Új reggel újabb célt tűzöl ki merészen
Ráütsz az asztalra délelőtt keményen
Ebédnél mást mondsz az élet szép telt hassal
Este meg vered a tökfejed a falba

Mert lószar az élet és mi vagyunk a verebek
Csipegetjük, csipegetjük mert az egész a mienk nem lehet

Éveket élsz le így hiszed hogy vége lesz
Harcodban látod a köznapi értelmet
Egyszer ha rájössz hogy nincs már több választás
Beépülsz téglának utcánkba nem jössz már

Mert lószar az élet és mi vagyunk a verebek
Csipegetjük, csipegetjük mert az egész a mienk nem lehet