Rozsos István (közr. Géczi Dorottya) - Veled kettesben (Je me sens si bien)

(Si bien, si bien, si bien, si bien,
si bien, si bien, si bien, si bien.)
Veled kettesben lenni meghitten,
kezed megfogni, az jaj, de jó!
(Si bien, si bien.)
Veled kettesben ülni csendesen,
szíved hallgatni, az mindig jó.
(Si bien, si bien)
Egy szívdobbanás, néma vallomás
mindent elmesél, nem kell a szó.
Mert minden pillanat, bűvös hangulat,
érzem csókodat, s ez több, mint jó.
Szíved szívemen, legszebb érzelem,
még egy nincs ilyen. Merci bien.

Ősszel, ha szitál az ólmos eső,
tudom, hogy elhoz egy bűvös erő.
Nyáron, ha szikrázik a holdsugár,
érezned kell, hogy valaki vár.
S télen, ha odakünn esik a hó,
akkor tehozzád simulni jó.
Mindig csak, mindig te kellesz nekem,
nézlek szerelmesem.

Veled kettesben (a szerelem)
lenni meghitten, (az kell nekem)
kezed megfogni, (azt szeretem)
az jaj, de jó! (Si bien, si bien)
Veled kettesben (a szerelem)
ülni csendesen, (sötét verem)
Szíved hallgatni (az kell nekem)
az mindig jó (Si bien, si bien)
Egy szívdobbanás, (ti, ti, ti, ti, ti)
néma vallomás (csitt, csitt, szívem)
mindent elmesél, (te indiszkrét)
nem kell a szó. (ez nem való)
Mert minden pillanat, bűvös hangulat,
érzem csókodat, ez több, mint jó.
Szíved szívemen, legszebb érzelem,
még egy nincs ilyen. Merci bien.
(Szi bien, szi bien, szi bien, szi bien,
si bien, si bien, Merci bien.)