Xantus Barbara - Nahát!

Mindegyik év hónapokból áll
Kár, hogy az ember csak perceket talál
A pillanat oly tiszta mint a hó
Kár, hogy a hó is széttaposható

refr:
Úgy kéne végre végre már
Végre kéne valami
Amit még elhiszel
Ami nem múlik el
Amit szeretni kell
Amiért kell, hogy jó légy

Egy kocsi jön, egy vonat elrobog
Egy lány nevet, egy másik csak zokog
Ha elköszönsz, egy pillantás a múlt
Pár arcvonás már régen megfakult
Egy csukott könyv, egy régi iskola
Egy zongora, min nem játszol soha
Úgy álmodunk, hogy nyitva van szemünk
Úgy ébredünk, hogy mindent elhiszünk

refr:
Úgy kéne végre kéne már
Valami valami kéne
Amit még elhiszel
Ami nem múlik el
Amit szeretni kell
Ami megéri, hogy jó légy

Az ördög és a jó Isten között
Téblábolunk a lelkünk eltörött
Egy jó tündér egy gonosz mostoha
A szép mesék nem igazak soha
A mély folyó sötétebb mint az éj
Szemünk színe még néha tiszta kék
Egy folyosó, egy üres kis szoba
Egy szerelem, elment az ostoba

Egy szál virág a réten nyílik még
Nem veszi észre, hogy tél van rég
A csillagunk a nap körül repül
Elég egy perc alatt, ha túl közel kerül
Egy jó barát nem kopogtat már
Egy szerelem már nem rád vár
Csak mosolyogsz, semmit nem teszel
Csak néha fáj, hogy együtt mentek el