Záray Márta - Vámosi János - Pszt, elárulom, hogy van nekem

Pszt, elárulom, hogy van nekem
titokban egy szerelmesem,
kinek a lépteit lesem,
ha szembejön velem, már remegek én.
A hangja oly megnyugtató.
(Milyen? Na mondd!)
Számomra mégis izgató.
(Te kis bolond.)
A szeme tükre, mint a tiszta tó,
oly biztató, ha nevet felém.
Olyan diadalmas érzés
az, hogy szerethetem én.
Néha úgy gyötör a kérdés:
Vajon lesz-e az enyém?
Elárulom a titkomat,
megrészegít a gondolat,
hogy eljön majd az édes pillanat,
egy csókot ad és velem marad.

Elárulom, hogy van nekem,
(elárulom, hogy van nekem,)
titokban egy szerelmesem,
(titokban egy szerelmesem,)
kinek a lépteit lesem,
ha szembejön velem, már remegek én.
A hangja oly megnyugtató.
A hangja oly megnyugtató,)
Számomra mégis izgató.
(számomra mégis izgató,)
A szeme tükre, mint a tiszta tó,
oly biztató, ha nevet felém.
Olyan diadalmas érzés
(hogy szeretlek én,)
az, hogy szerethetem én.
(jöjj, nevess felém,)
Néha úgy gyötör a kérdés:
(úgy féltelek én,)
Vajon lesz-e az enyém?
(legyen a te szíved egyedül csak az enyém.)
Elárulom a titkomat,
(elárulom a titkomat,)
megrészegít a gondolat,
(megrészegít a gondolat,)
hogy eljön majd az édes pillanat,
egy csókot ad és velem marad.
Velem marad és pszt.