Pintér Béla - Ki vagyok én?

Az vagyok, aki megbámul éjen az égen egy tündöklő csillagot,
Nézi, hogy hogy ragyog.
Az vagyok, kinek szemében most is egy őszinte, kócos kis srác vagyok,
Épp azt mondja: jó vagyok.
Néha álmodom, hogy rohanok, futok és szárnyalok,
Boldogan táncolok, nevetek,
Elhiszem azt, hogy én lehetek.

Refr.:
Ki vagyok én igazán,
Hol az igazi hazám,
Szimplán, pőrén, meztelen
Mennyit ér az életem?
Teszem csak a dolgomat,
Cipelem a sorsomat,
A lelkem mélyén legbelül
Isten-alakú az űr.

Ó óóóóóóh

Keresek, egy tükröt, mely megmondja végre az igazi nevemet,
Azt, hogy ki lehetek?
Én elhiszem, hogy valaki túllát a felszínen,
Őt nem érdekli már a kirakat,
Megmondja nekem az igazat, hogy

Ki vagyok én igazán,
Hol az igazi hazám,
Szimplán, pőrén, meztelen
Mennyit ér az életem?
Teszem csak a dolgomat,
Cipelem a sorsomat,
A lelkem mélyén legbelül
Isten-alakú az űr.

Ó óóóóóóh, Ó óóóóóóh

Ki vagyok én igazán,
Hol az igazi hazám,
Szimplán, pőrén, meztelen
Mennyit ér az életem?
Teszem csak a dolgomat,
Cipelem a sorsomat,
A lelkem mélyén legbelül
Isten-alakú az űr.

Keresek, egy tükröt,
Mely megmondja végre az igazi nevemet,
Azt, hogy ki lehetek.