L'art pour l'art - Besenyő család-dal 2

István:
- Tudod-e Margit, jó büdös a görény, de te se vagy ám ügyetlen.
Ha ide állsz én hunyott szemmel tudom, hogy te vagy a közelemben.
Margit:
- Pityu, ha nem tévedek én vagyok a nejed hiába is mi kéne.
Hideg a vádlim, én hozom az ebéd, zsír se van a fülembe'.
Kanca:
- István, ha a feleséged csacsog elfáradok.
Anti:
- Pihenjen az ágyamban egy jó nagyot.
István:
- Tudod-e Margit, milyen nagy a tehén, láttad-e a tükörbe?
Margit:
- Pityu, te inkább azér' elhiszed ezt, mer' megnőttem a szemedbe'.
Anti:
- Mikor az ellenség a háborúba belép, akna vót a kezébe.
Kinek az ágyú átlövi a fejét, nem megy már a közértbe.
Kanca:
- István, ha borostás a nejed, mi a megfejtés?
István:
- Nem tudom hova lett a konyhakés.

Hangok:
- A legszebb ajándék az élet.
István:
- Na ugye Margit megmondtam!
Margit:
- Ugyan Pityu!
Hangok:
- Amit e Földön adnak át.
Anti:
- Barom!
Hangok:
- Ki él és nem boldog, az téved.
Kanca:
- Tényleg?
Hangok:
- Ne búsulj hát.

István:
- Nekem a cipőm ugyanolyan kemény, mint amikor modom ezt.
Kanca:
- István, a maga hangja olyan, hogy csináljon egy nagy lemezt.
Anti:
- Mikor az ellenség, ha eltöri a kezét, megijed, mer' nyugtalan.
Mikor a lónak kilövik a szemét, asz' hiszi, hogy este van.
Margit:
- Nézd Pityu, lefogyott a nyakam.
István:
- Kit érdekel!
Kanca:
- A nejét szerintem felejtsük el.
István:
- Na Margit, én vagyok a hohér, jövök hozzád!
Margit:
- Hány évet, na végre, én vártam rád!