Szikora Róbert - Szívszilánokok 2.

a) Gyerünk édes

Gyerünk Édes, gyerünk Édes,
Mutasd meg, hogy mire vagy képes!
Gyerünk Kedves, gyerünk Kedves!
Itass fel, mindenem nedves!
Gyerünk édes, gyerünk Édes,
Ha Te nem vagy velem, az élet is téves!
Gyerünk egyszer, gyerünk kétszer,
A testemen légy a testékszer!

b) Teremtés

Sárból, aranyból, fényből, homályból,
Gyúrt az agyafúrt Isten, mint álmot.
Néztem az arcát, pont, mint az órát,
Az időt, a percet, mi hárman egy tercett.

c) Miből vagy?

Rágyújt, s könnyes szemmel mondja, hogy: Miért nem. Nem voltunk, és nem vagyunk összekötve.
Na, jól van, a szívemben azért feloldoztam.
De másnap fájós fejjel, mindenét kidobtam.
Miből vagy, hogy úgy vonzol engem?
Tűz nem vonzhat így, víz nem fojthat így, óh, szerelmem.
Miből vagy, hogy úgy vonzol engem?
Tűz nem éget így, víz nem részegít, óh, szerelmem.

d) Tűzbe pottyant búzaszem

Hat napra, hogy megszülettem, megkereszteltek.
Titokban, mert az ÁVH-sok figyeltek.
61’ Húsvétján volt az első áldozás.
A szentség átjárt, a lélek rám szállt.
Mázlim volt, hogy két évre nem vittek el a katonák,
De minden szerencse mögött, a Jóisten ott áll.
Hungáriával bejártam egész Európát,
És minden templomát, az Úr nem hiába várt.
75’ nyarán ott álltam a templom lépcsőjén,
Mi az égben kötettett, rá a földön lett pecsét.
Mindenki egyért, Jézus mindenkiért,
Ahol a kincsem, ott van a szívem.
Én vagyok az út szélére esett búzaszem,
Egy szemből nem lesz kenyér, társaim keresem.
Asztalra tesznek, rám keresztet vetnek,
megáldanak, és talán megesznek.
Én vagyok a tűzbe pottyant égett búzaszem,
megégve nem lesz belőlem már semmi sem.
Át kell jutni Hozzád, a túloldalon vársz.
Enyhe széllel felrepülni, engem ott találsz
Lengyel turnéról a fekete Madonnát magammal hoztam,
meg ezt a pár pézsmabundát.
Bámultam a karjában ott tartja Isten fiát.
Lett még egy anyám, egy égi édesanyám.
Tetszett, hogy porba írtad mocskos bűneim,
Sivatag is kevés, hogy elnyelje könnyeim.
Szeretet a szívhez a legrövidebb út,
Uram, te mindent látsz, Uram, te mindent tudsz.
Én vagyok az út szélére esett búzaszem.
Egy szemből nem lesz kenyér, társaim keresem.
Asztalra tesznek, rám keresztet vetnek,
megáldanak, és talán megesznek.
Én vagyok a tűzbe pottyant égett búzaszem,
megégve nem lesz belőlem már semmi sem.
Át kell jutni Hozzád, a túloldalon vársz.
Enyhe széllel felrepülni, engem ott találsz.

Én vagyok az út szélére esett búzaszem…