Ego Sum - Róka

Mint akit kerék alá dobtak, onnan is kihúztak,
Három szál gyufáért foggal meg is nyúztak.
Csúszott be az ujjam, megrezzent a térde,
Megdermedve nyögött egész házad népe.

Ezen a nyelven én nem tudok szavakat,
Ha tudok is, akkor te nem hallod.
Vigyorgok, rád nézek, elhagyom magamat,
Vörös a ruhád, kék a hangom.

Én el vagyok ázva és mocskos a lukam,
De nem kérdem: kellek-e még?
Uramnak atyja, ki vagy a cseberben,
Cukor poharam aljába keverve.

Refr.:
Három görbe legényke, róka rege róka,
Tojást lopott ebédre, róka rege róka,
Lett belőle rántotta, róka rege róka,
A kutya lerántotta.

Egyik szidta gazdáját, róka rege róka,
Másik meg a fajtáját, róka rege róka,
Harmadik az ükapját, róka rege róka,
Hozzávágta kalapját.

Az ő derekát fogtam, de nem volt másra idő,
A méhek arra szállnak, kitől bűzlik már a jövő.
Nincs az a hívó szó, mi háborúba hívna
Két olyan katonát, kinek nincsen közös sírja.

A holnap rég nem itt van, két utcával balra,
Végre hánytam egyet, jöhet még egy Kafka,
Érkezzen már valaki, ki befogja a számat,
Belelóg a hajam, hátra lépek hármat.

Eltörött a doboz, hol a darazsakat tartom,
Órák múlva már csak szőrös lábú sanzon,
Énekesnők s bájaik járnak velem táncot,
Üvöltik a nevemet: mi bajod van, Márton?

Refr.

Ismét csak kiszívta minden gondolatom,
Nem hagy semmit nekem, elmegy, én meg hagyom.
Vigye el magával az a szőke hajú gyermek,
A rókát itt hagyhatja, a rádiója serceg.