A Kutya Vacsorája - Gályaszabadág

Egy szent képével ott ülök a járdán.
Anyu tenyerén egy érme vár árván.
Tipp-topp cipők: kipp-kopp hírvivők.
Nincs szégyen, tik-tak gyerekidők.

Ég az abroncs, ég a plasztik, marad a fém.
Hasad a hajnal, zizeg a szél a telep szélén.
Sűrű fekete füst zihál. Ja!
Azé a jövő, aki megtalálja.
Hamu közt figyel a holnap bája,
napi betevő...
Ez a szemét bálja!

Fehér maszkban, fehér ruhában
szerel a falu a pénz ritmusában.
Egy marék rizs, egy nagy zsák álom.
Gályaszabadság túl a rácson...

Úgy van, hé, bizony, bizony:
nálam néha dolgozik a szívizom.
Te lehetsz fenn, én lenn. Tudom, tudod.
Lehet ez szar is, hmmm, bevállalom.
Bébi, úgy van, hé, bizony, bizony:
nálam néha dolgozik a szívizom.
Te lehetsz fenn, én lenn. Tudom, tudod.

Márvány a kastély, arany a fény.
Gyémánt a trón, rajta kucorog a lény.
Tele a kaptár, hehe, csodára vár.
Szemben a gettó ébred már.

Fehér maszkban, fehér ruhában
szerel a falu a pénz ritmusában.
Egy marék rizs, egy nagy zsák álom,
gályaszabadság...

Bodegafilm pereg a sötét vásznon.
A vágyaimat majd jól kikukázom.
A sorozat végén némán felállok.
Lúgozott aggyal színeket látok.
Bamba vigyorral hazatalálok.

Úgy van, hé, bizony, bizony:
nálam néha dolgozik a szívizom.
Te lehetsz fenn, én lenn. Tudom, tudod.
Lehet ez szar is, hmmm, bevállalom.
Bébi, úgy van, hé, bizony, bizony:
nálam néha dolgozik a szívizom.
Te lehetsz fenn, én lenn. Tudom, tudod.
Lehet ez szar is, hmmm, bevállalom.
Úgy van, hé, bizony, bizony:
nálam néha dolgozik a szívizom.
Te lehetsz fenn, én lenn. Tudom, tudod.
Lehet ez szar is, hmmm, bevállalom.
Bizony úgy van hé!