USEME - Hova tartunk?

Süvít a szó, mit véremmel írtál
Nagy a csend
Nem hallható, csak a szív,
mit padlóra vágtál
(Odabent)

De hagyhatnál, futhatnál
Menekülj, míg jó a szél
Vagy várhatnál, maradnál
Neked is oly jó ez így

Remeg az áll
nyitva a száj

Szétszakító viharodban mindig bőrig ázom
Hajtogatnék a szívből egy egyszerűbb világot
Nem épp így képzeltük el, de én beérem ennyivel
Egy “hova tartunk” érzés, mit a múlt cipel

Töviskoronát fontál szavakkal
Idebent vesztes csatát vívok magammal
(Szeretem)
Most hagyhatnál, futhatnál
Menekülj, míg jó a szél
Vagy várhatnál, maradnál
Neked is oly jó ez így

Remeg az áll
nyitva a száj

Szétszakító viharodban mindig bőrig ázom
Hajtogatnék a szívből egy egyszerűbb világot
Nem épp így képzeltük el, de én beérem ennyivel
Egy “hova tartunk” érzés, mit a múlt cipel

Ne mondd még egyszer
Ne mondd, szádon ki ne ejtsd a szót
Ne mondd még egyszer
Ki ne ejtsd a szót

Szétszakító viharodban mindig bőrig ázom
Hajtogatnék a szívből egy egyszerűbb világot
Nem épp így képzeltük el, de én beérem ennyivel
Egy “hova tartunk” érzés, mit a múlt cipel.