Zaporozsec - Szomorú óriás

Hideg még a reggel, zajos lámpa fény,
Dereng a félhomályban, az utolsó remény,
Magányos a város, szomorú óriás,
A lelkek legmélyére ás.

A szívből ellop, könnyet, bánatot,
Kilop a szívből könnyet, bánatot,
Ellop a szívből könnyet, bánatot.

A szívből ellop, könnyet, bánatot,
Kilop a szívből könnyet, bánatot,
Ellop a szívből könnyet, bánatot.

Az utcákat nézem, mint megannyi rozsda és,
A tócsák tükrén, már megalvatt a vér,
Szomorú most a város, a közömbös tömeg,
Kiáltását nem hallja meg.

S, a szívből ellop, könnyet, bánatot,
Kilop a szívből könnyet, bánatot,
Ellop a szívből könnyet, bánatot.

S, a szívből ellop, könnyet, bánatot,
Kilop a szívből könnyet, bánatot,
Ellop a szívből könnyet, bánatot.

A szívből ellop, könnyet, bánatot,
Kilop a szívből könnyet, bánatot,
Ellop a szívből könnyet, bánatot.

S, a szívből ellop, könnyet, bánatot,
Kilop a szívből könnyet, bánatot,
Ellop a szívből könnyet, bánatot.

De elmúlik az ősz, megfordul a tér,
Nem jön zivatar, nem fúj a szél,
Most várjuk a csodát, az álmok velejét,
A város is csak áll, kezdi reggelét,
Új reggelét.