Bornai Tibor - Itt a nyár

Figyelem, mese nincs, itt a nyár,
pipacsok nyílnak, zöld a határ.
Süt a nap, egyre melegebben,
nyugton maradni lehetetlen.
A levegő remeg az aszfalt fölött,
kenyered között kőrözött.
Sose járt utakon mendegélsz, dobog a szív és megáll az ész.

Refr.
Megint nyár van, megint kék ég,
megint napfény, virágos rét,
új szerelmek, új remények,
mik őszre úgy is tova tűnnek.

Este a tűznél térdepelsz,
és üzen az erdő, ha odafigyelsz,
de reggel a hamuban már nem leled
a tegnapi titkos üzenetet.
Csípnek a szúnyogok, de mit neked,
te órákig várod a szerelmedet,
és neki még azt is elhiszed,
hogy senki sem érzett még soha ilyet.

Refr.
Ez a nyár majd nem ér véget,
örökké tart, s annyi szépet
beléd éget, s ha jól csinálod,
minden álmod valóra váltod.

Nyáron a levegő balzsamos, ezért az ember mindenre hajlamos,
van, amit kell, és van, amit muszáj, s te úszol az árral, mint egy uszály.
De olyan is van, hogy a sarkadra állsz, és bele se gondolsz, hogy mit csinálsz.
Ha más mesélné, tán el se hinnéd, de önmagad ellen senki se véd.
Refr.
Megint nyár van, megint kék ég,
megint napfény, virágos rét,
új csaták és új vitézek,
de végre nyár van, és csak ez a lényeg.

Figyelem, mese nincs, itt a nyár,
sárga a pitypang, zöld a határ.
Mától süt a nap, kék az ég,
ezért olyan nagy a felelősség,
hogy csinálni semmit nem mulassz el,
amit ilyenkor csinálni kell.
Ha elered a zápor ne bújj el,
ha vizes leszel, hát vizes leszel.