Aranyudvar Mesezenekar - Brekeki

Aranyudvar népe elmereng, tó partján túl nagy a csend,
Pedig máskor a békahad, kuruttyolva hangot ad.
Megkérték hát Kacsa Katát, derítse fel ezt a csodát,
Csámpás lábán totyog a tóhoz, amit látott attól nem jutott szóhoz,

Egy tavi rózsa tetején, Brekeki szomorúan üldögélt.
Mi a baj? – Kata kérdi – Miért nem hallunk most brekegni?
Elfelejtettem! Nincs más oka! Hogyan brekegjen a béka?
Vége az esti koncerteknek, már csak a tücskök hegedülhetnek!

Ezen könnyen segíthetek, elmondok én egy – két viccet,
Így is történt, a poénra felbrekegett, Brekeki béka

Kutykurutty, brekeke! Így kiabált, kezdődjön a kecskebéka bál.
Kutykurutty, brekeke! Szól a dal, az udvar népe most csodás zenét hall!
Kutykurutty, brekeke! Így kiabált, kezdődjön a kecskebéka bál.
Kutykurutty, brekeke! Szól a dal, az udvar népe most csodás zenét hall!

(szóló)

Kutykurutty, brekeke! Így kiabált, kezdődjön a kecskebéka bál.
Kutykurutty, brekeke! Szól a dal, az udvar népe most csodás zenét hall!
Kutykurutty, brekeke! Így kiabált, kezdődjön a kecskebéka bál.
Kutykurutty, brekeke! Szól a dal, az udvar népe most csodás zenét hall!
Kutykurutty, brekeke! Így kiabált, kezdődjön a kecskebéka bál.
Kutykurutty, brekeke! Szól a dal, az udvar népe most csodás zenét hall!
Kutykurutty, brekeke! Így kiabált, kezdődjön a kecskebéka bál.
Kutykurutty, brekeke! Szól a dal, az udvar népe most csodás zenét hall!

Csodás zenét hall!