Kárpátia - Szülőföldem, szép házam

Jártam én már mindenütt, hol csalogány dalolt.
Benéztem mindenhova, hol magyar nóta szólt.
Aludtam csillag-paplanos szabadég alatt.
Csörgedező patakvíz oltotta szomjamat.

Szeretem a szülőföldem, szeretem e szép hazát,
Szeretem az eső verte magyar rónák illatát.
Szeretem a vadvirágot, szeretem a réteket,
Szeretem a felhők fölé tornyosuló hegyeket.

Átvágtam már végtelen nagy erdők sűrűjén,
A beszűrődő napsugarak vékony ösvényén.
Éreztem, hogy velem együtt lélegzik a táj,
Délibábot kergetett a pusztában a nyár.

Szeretem a szülőföldem, szeretem e szép hazát,
Szeretem az eső verte magyar rónák illatát.
Szeretem a vadvirágot, szeretem a réteket,
Szeretem a felhők fölé tornyosuló hegyeket.

Szeretem a szülőföldem, szeretem e szép hazát,
Szeretem az eső verte magyar rónák illatát.
Szeretem a vadvirágot, szeretem a réteket,
Szeretem a felhők fölé tornyosuló hegyeket.

Szeretem a zúgó Tiszát, szeretem a kék Dunát,
Szeretem a lágyan ringó búzamezők aranyát.
Köszönöm a sors kezének, megköszönöm Istennek,
Ezerszer is köszönöm, hogy magyar módra élhetek.