Intimfazonok - Ima

Szeretem a fáknak ízét,
a lombkoronákból ébredő élményt.
Szeretem, mert szeretni áldás,
hogy nincs körülöttem öldöklő ármány.
Ha megtanulom, amit a szívem diktál,
majd úgy utazom, ahogy nekem is megjár.
Magasan a felhők felett,
ahol test és lélek mind egyre megy.
Mert magam vagyok a természet,
ahol minden féreg elférhet.

Majd előbújok a tévéből,
ha majd reklám lesz az éhségből.
Mert mindig azt hiszed,
hogy én vagyok a zsánered.
Pedig ugyanaz vagyok, akit te szolgálsz,
csak egy ember, akit kalibrál a vágy,
ajándékom lesz a hallgatás.

Félek, hogy ez az éteri élet,
megfertőz, mikor a Földre térek.
Mert nincs kegyelem. - mondd, mit ér a vallás?
Ha lélek tükrével öljük meg egymást.
Evidens, hogy lélegzem,
de Te elszívod minden képzeletem
hogy magadból válljék teremtő
egy manipulatív Isten-erő.
Ugye hallod minden rezgésem?
Ahogy beléd hatol az emlékem.

Majd előbújok a tévéből,
ha majd reklám lesz az éhségből.
Mert mindig azt hiszed,
hogy én vagyok a zsánered.
Pedig ugyanaz vagyok, akit te szolgálsz,
csak egy ember, akit kalibrál a vágy,
ajándékom lesz a hallgatás.