Back II Black - Volt az a nyár

Emlékszel?
Milyen boldogok voltunk
mikor kiszabadultunk bele a nyárba...
Senki nem volt aki megállítson -
szabadon szállva repültünk,
nevettünk, szerettünk,
és egy kalandért bármit megtettünk,
együtt éltünk a nyárral,
és csak sodródtunk az árral.
Nekünk nem számított semmi,
egybe ért a hajnal, az este,
és a napfény is az életünket
a felhőkön keresztül leste.
Szabadok voltunk, szertelenek,
élveztük az illatokat és az ízeket,
és a szívedet nekem adtad még aznap.

Volt az a nyár, és volt az a szempár...
Volt az az érzés, és nem volt kérdés,
hogy itt van a nyár, és most élünk igazán.
Még most is egy emlék - így volt, nekem így szép.

Tőlünk senki többé el nem tudja venni,
csak a miénk már.
És bárhol járunk velünk lesz már mindig
az a nyár, az a nyár...

És emlékszel?
Lobogott a hajunk a nyáresti szélben.
Én fehérben voltam, te pedig kékben
- pont mint a felhők az égen.
Egyszer csak megértettünk mindent,
azt hiszem akkor ismertük meg Istent,
és mint Ádám és Éva, egypár napra
visszakaptuk az Édent.
Ez volt a mi imádságunk -
részegen kicsit, de az igazat látva,
térdig a vízben, meztelenül a napfelkeltét várva.
És emlékszel?
Volt egy dal, ami csak a miénk volt
és csak rólunk szólt...
Csak egyet bánok:
hogy kólával ittuk a vörösbort.

Volt az a nyár, és volt az a szempár...
Volt az az érzés, és nem volt kérdés,
hogy itt van a nyár, és most élünk igazán.
Még most is egy emlék - így volt, nekem így szép.

Tőlünk senki többé el nem tudja venni,
csak a miénk már.
És bárhol járunk velünk lesz már mindig
az a nyár, az a nyár...