Nomad - Bárcsak itt lennél

Kettő a hely, kettő a szék
Az egyik üres – amelyik a tiéd

Kettő a hely, kettő a szék
Annyi minden volna még, annyi mindent mondanék

Ezer a kép és ezer a szó
Átjárja a Mindenható
A zaj megtöri a csendet
S lesznek ketten egyek
A vágy hajtja a percet
Keresi a jobbat, a szebbet
Valami kéne már
Valami jöhetne már végre

Bárcsak itt lennél, annyi minden volna még
Bárcsak itt lennél, annyi minden lenne még
Bárcsak itt lennél, annyi mindent mondanék
Bárcsak itt lennél, annyi minden van még, ami szép

Mikor a legszebb hajnal ébred fel
Csendben halkan ébreszt fel
Játszik az emlékezettel
S átitatja könnyeivel
Ha újra nyílnak a virágok
Egyet még én is kívánok:
Hogy béke legyen a szívemben
És hogy megérte - még egyszer érezzem

Bárcsak itt lennél, annyi minden volna még
Bárcsak itt lennél, annyi minden lenne még
Bárcsak itt lennél, annyi mindent mondanék
Bárcsak itt lennél, annyi minden van még, ami szép
Minden olyan szép...

Most minden másról szól
Nem az álmokról
Minden százszor volt
Minden százszor volt
Újra felrázom magam
Nincs több, most csak ennyi van
Tudom, nem lesz semmi baj
Minden rendben van
Minden rendben van...

Bárcsak itt lennél, annyi minden volna még
Bárcsak itt lennél, annyi minden lenne még
Bárcsak itt lennél, annyi mindent mondanék
Bárcsak itt lennél, annyi minden van még, ami szép

Kettő a hely, kettő a szék