Malacka és a tahó - Maradni

Megkérdeztem egy péntek este:
miért ne mennénk más helyekre?
Van autónk, van már mindenünk -
menjünk el és csak úgy legyünk
mindegy hol, bárhol is lehet,
a térképet felütheted -
egy pont kell, biztosan találunk
majd szállodát is, benne áll az ágyunk.
Egy átlagos, rossz péntek este
miért ne mennénk más helyekre…

De mondta erre – hülye vagyok,
hisz egyformák a városok.


Nyaggattam őt egy durva héten –
árulja el, mit tenne értem;
mit lát bennem, szépnek talál még?
De nem felelt, s egy lusta árnyék
nyújt el közöttünk, fészkelődve,
csak nőtt és bújt egy másik évbe –
ellepte mindegyik hetünk –
nem volt kérdés, mit is tegyünk.
Végül találtam egy cicát –
és nyaggattam, hogyan tovább?!

De mondta erre – hülye vagyok,
ennél jobbat úgysem kapok.

És azt mondtam egy délután
találtam új lakást Budán –
a szűkülő szobák között
kísért pár rémes délelőtt.
Ijesztget néhány rémes este
unalmasan és szétheverve -
a szombatok, a kedd, a reggel,
begyógyultan, üres szemekkel –
Ezért mondtam egy délután
hogy elköltöznék tőle már.

De mondta erre – hülye vagyok,
sehol se lesznek jobb napok.