Koncz Zsuzsa - A szeretet és a dal

Furcsák a felhők, tompa a fény,
Rég megunt körtáncokat járunk.
A lila ködben tán semmi remény,
De a dalban még vigaszt találunk!

Az sosem lesz baj, ha süvít a szél,
A baj, ha védtelenül állunk.
És az se számít, ha messze a cél,
Míg elvisz a lábunk.

Talán szárnyalunk, talán elbukunk,
Még nem tudjuk a holnap merre tart.
De még itt vagyunk, s míg együtt álmodunk, nincs baj,
Hisz örökre összetart
A szeretet és a dal!
A szerelem és a dal!

Nem számít honnan, milyen tűz hozott el,
Ha közben őrizzük a lángot!
Így egyszer együtt könnyen megváltjuk majd
Ezt a fásult világot!

Talán szárnyalunk, talán elbukunk,
Még nem tudjuk a holnap merre tart.
De még itt vagyunk, s míg együtt álmodunk nincs baj,
Hisz örökre összetart
A szeretet és a dal!
A szerelem és a dal!

Indulva, érkezve, táncolva, könnyezve,
Szívünk egy ritmusra ver.

Álmodva, ébredve, zászlónkat lengetve,
Miért érnénk be ennyivel?

Talán szárnyalunk, talán elbukunk,
Még nem tudjuk a holnap merre tart.
De még itt vagyunk, s míg együtt álmodunk nincs baj,
Hisz örökre összetart A szerelem és a dal!
A szeretet és a dal!