Koncz Zsuzsa - A holnap még vár ránk

Az éber álom hosszúra nyúlt
Most indul, vagy most ér véget
Ezredévek képeiből rád talál és összerak téged
Játszunk még!
Csak számolj s én messze futok!
Csak keress még, majd a megszokott helyre bújok!
A fogyó holdban lassú a perc
A sárga a fény eltűnik lassan
Túl gyakran ölsz és csak néha ügyelsz,
A békülést nehogy elszalasszad!
Mennyi szó, mi értelmet mégse talál
És mennyi dal, mi önmagát adta tovább

(valahol, valahol)
Valahol összeér föld és az ég
S lelkünk milliárd csillagként
Ragyogva él majd….. (valahol, valahol)
Megszűnik a lesz és a volt, felhők mögé bújik a gond
A holnap még vár ránk! Valahol!

Tavasz ízes illata száll
Mi egyszer volt, majd újra éled!
Egy régi szólam furcsa körtáncot jár
Ismerős, de mégsem érted,
Elszórt titkait őrizni félsz
S ha újra szólsz könnyen a szívemig érsz!

(valahol, valahol)
Ahol összeér föld és az ég
S lelkünk milliárd csillagként
Ragyogva él majd….. (valahol, valahol)
Megszűnik a lesz és a volt, felhők mögé bújik a gond
Ha mind odaérünk! (valahol, valahol)
Nem számít rang és a szél….Valahol! (valahol, valahol)
Az ég örömkönnyeket sír.. (valahol, valahol)

Ahol összeér föld és az ég
S lelkünk milliárd csillagként
Ragyogva él majd….. (valahol, valahol)
Megszűnik a lesz és a volt, felhők mögé bújik a gond
A holnap még vár ránk! Valahol!