Záray Márta - Hol a szerelem

Hol a szerelem, hol a csókod amely átfűt melegen,
Hol az álmodozó csendes tervezgetés,
Örök reménykedés, hol a boldog ébredés?
Hol a nyugalom, hol a párom, hol a társ az utamon?
Mért lett hazugság a szép szó,
Hol a szép remény amiben úgy hittem én?!

Szívemben csend lakott,
Gondokat bánatot nem hozott a tél, míg te nem jöttél!
Mért adtál szép nyarat, szárnyaló vágyakat,
mely a porba hull, vigasztalanul!

Hol a szerelem, csak egy harmatcsepp az égő szememen
Csak egy messzetűnő álom, tarka délibáb
Csak néma ki nem mondott vágy,
Hogyha néha gondolok reád!
Csak ez maradt nekem!

Talán csak kószakedvű vándormadár,
Tavasszal újra ablakomra száll
Mindennap újra várom, keresem égen földön
Messzi utakon, kutatom!

Szívemben csend lakott,
Gondokat bánatot nem hozott a tél, míg te nem jöttél!
Mért adtál szép nyarat, szárnyaló vágyakat,
mely a porba hull, vigasztalanul!


Hol a szerelem, csak egy harmatcsepp az égő szememen
Csak egy messzetűnő álom, tarka délibáb
Csak néma ki nem mondott vágy,
Hogyha néha gondolok reád!
Csak ez maradt nekem!