Pierrot - Hogyha elmúlna egyszer

Szótlan az est s a pimasz lámpafény
az arcodra fest
s az árnyék túl kemény

Elnézem mélán gonosz kis játékát
De ennyi év után,
Nekem úgysem rajzolhat át

Mert ismerlek, s bár van még néhány kérdőjel
Így szeretlek és így fogadtalak el

Hogyha elmúlna egyszer a nagy szerelem
mi nem búcsúznánk
Hiszen itt a helyünk
Itt a régi hitünk s persze sok hibánk

Hogyha elmúlna egyszer a nagy szerelem
tudom, nem fáznánk
Hamar lobban a tűz
hogyha ég az a gyújtóláng

Sötét az est és sötét a gondolat
Vajon te milyennek látsz
Engem a lámpa alatt

Vajon nem találsz-e már kopottnak és üresnek
És álmodod-e még,
hogy forrón átölellek

Bár ismerlek, még van itt néhány kérdőjel
De hát szeretlek és így fogadlak el

Hogyha elmúlna egyszer a nagy szerelem
mi nem búcsúznánk
Hiszen itt a helyünk
Itt a régi hitünk s persze sok hibánk

Hogyha elmúlna egyszer a nagy szerelem
tudom, nem fáznánk
Hamar lobban a tűz
hogyha ég az a gyújtóláng

Hogyha ég még...
Ugye ég még?

Hogyha elmúlna egyszer a nagy szerelem
mi nem búcsúznánk
Hiszen itt a helyünk
Itt a régi hitünk s persze sok hibánk

Hogyha elmúlna egyszer a nagy szerelem
tudom, nem fáznánk
Hamar lobban a tűz
hogyha ég az a gyújtóláng