Pierrot - A vén tengerész

Fodrozó a víz
a nagy hajó után
Hisz nincs oly messze még

A felkelő nap jár
a láthatáron már:
s ott lángvörösben ég

A parton férfi áll
s a messzi fénybe néz
a vitorlák után

Az arca pergamen
mire ránc-sorokkal írt
az idő, a vén zsivány

Elment a bárka és elvitte őt:
Az egyetlen biztos jövőt
Ohó-ohó!

Állt ott a mólón a vén tengerész
A lágy eső az arcába hullt
Hallgatva szívének bús dallamát
Ajkán egy nóta gyúlt
Ohó-ohó!

A vén szíve fájt
Mert megértette rég
de csak most fogadta el

Hogy délceg nagy hajó
Már nem fogadja fel
De a földnek se kell

Várt volna jó szót, de nem volt kitől
Csak a szél fújt a tenger felől
Ohó-ohó!

Állt ott a mólón a vén tengerész
A lágy eső az arcába hullt
Hallgatva szívének bús dallamát
Ajkán egy nóta gyúlt

Állt ott a mólón a vén tengerész
A lágy eső az arcába hullt
Dörmögte mélán az ősrégi dalt
De a fájdalma nem csitult
Ohó-ohó!

Már feljött a nap, de ő mégis maradt
A könnyező felhők alatt
Ohó-ohó!

Állt ott a mólón a vén tengerész
A lágy eső az arcába hullt
Hallgatva szívének bús dallamát
Ajkán egy nóta gyúlt

Mondd, hát mi vagy te, jó tengerész
Egy pint jövő vagy a hordónyi múlt
Hallgasd meg szívednek minden dalát
Tán lesz ott, mi lángra gyújt
Ohó-ohó!

Ohó-ohó!
Ohó-ohó!