Drasztik - Barátság az idővel

Hagyd már, hogy megállunk! Ne nézd, hogy mit érzek!
Felértünk, majd dumálsz: tetőn a vitézek
Ne hazudjuk el a felét az egésznek: Mégsem volt jó, de veled megérte
Mondom, hogy ne álljunk! – Kérdés, hogy megért-e –
Most már mindegy, túró az egészbe
Váltsunk (át) feketéről fehérre: „nekem is maradt vagy a hegynek van gerince”?!

Csak töltjük az időt, jól esik minden korty
Ahogy szóda előtt szokás a fröccshöz a bort
Én jelen vagyok, te meg a múláson rugózol
Aztán cserélünk, de az már a jövőről szól

Na drága korom, én a nadrágot hordom
Az idő velem van, te nem eszel belőlem
Töltök, de jelez, hogy ő nem kérte – ezt a kört már egyedül iszom meg

Monoton menetel meg katatón zakatol
A fejemben meg az a néhány szava szól,
Hogy rám unt: „No látod, barátom, én bármelyik sorba bármikor beállok”

Csak töltjük az időt, jól esik minden korty
Ahogy szóda előtt szokás a fröccshöz a bort
Én jelen vagyok, te meg a múláson rugózol
Aztán cserélünk, de az már a jövőről szól

Csak töltjük az időt, jól esik minden korty
Idő barátom, te kavarsz minden port
Én jelen vagyok, te a múláson rugózol
És igyekszel elhajtani mindig minden kort