Babel - Káprázó

Én vakarom bűneim
Te kutató szemmel feltekintesz

Odafent ég a hold
A szakadék szélén ülve intesz

Kérdezem: miért vagy itt?
És leülök melléd hátha itt lesz

Valami káprázó
De te elrugaszkodsz és rám legyintesz

Refr.:
Ahogy a szél a hajadba kap
És elengeded magad
Tested megáll

Mert a lelked itt maradt
Milyen különös pillanat
Csak múlna már

Akarom bűneid
Ahogy kutató szemmel rám tekintesz

A vállamra folyt a hold
A szakadékból most hegygerinc lesz

Sejtem, hogy miért vagy itt
Amikor leülsz mellém, remélve itt lesz

Valami káprázó
És én ugrok megint, ha egyet intesz

Refr. (Együtt)
Ahogy a szél a hajadba kap
És elengeded magad
Tested megáll

Mert a lelked itt maradt
Milyen különös pillanat
Csak múlna már

Csak egy szótól szenvedek
Amit a keserű emberek
Elrejtettek, hogy ne használj…

Pupilla torkolat mentén pislogó csillagfoszlányok
Ribancok kopott csípőjén csillanó hamiskás csillámok
Szőrös kis egerek aranyló tánca

Planeták egymásba ájuló románca
A langyos víz lustán kifröccsen a kádból
Mézédes titkokat lopok ki a szádból
Összekapaszkodva, egymásba gyúrva,
egymásba folyva, egymásba nyúlva
Homogenizált kis én-urnáimból
Szökött szerelmünk a tengerbe szórva