Pankastic! - Bújjunk el

Tudtam én az első szavadból,
Láttam már a tárt karodból:
Más lesz ez a tél,
Pedig a város most is szürke, ahogy rég.

Vártalak, de persze, titkolom,
Hogy a tömegben a pályaudvaron
Behunyt szemmel álltam a zajban mégis hallottam a lépteid felém.

Hideg van kint, a legjobb, ha elfelejt a város.
Legyünk most háttal, ha senki nem lát, azt se bánom.
Maradjunk bent addig, csak, míg vihar véget ér,
Bújjunk el, te meg én a világ mögé!

Ígértem, de semmit nem hoztam
Soha nem kértem, de mindent megkaptam

Elég hogy így, te meg én,
Együtt a tél elől épp
Elszökünk.

Gyere, menjünk olyan messze, ahol nem ismer a város,
Hol nem vakít a fény, senki se hív,
Hol senki nem talál ránk, amíg tart a hó.

Hideg van kint, a legjobb, ha elfelejt a város
Legyünk most háttal, ha senki nem lát, azt se bánom.
Maradjunk bent addig, csak, míg vihar véget ér,
Bújjunk el, te meg én a világ mögé!

Bújjunk el, Bújjunk el
Bújjunk el, Bújjunk el, Bújjunk el







Amíg majd együtt tart a furcsa ébredés
Kezeddel, szép szavaddal őrizz!
Törékeny percek írnak át most éveket.
A Friss hó, amíg nem olvad még
Minden szép (minden szép!)

Így jó, maradjunk még
Csak épp, míg tél véget ér
Kicsit várhat ma ránk ez a város a függönyön túl.
Csak épp addig, míg kávé fő, és a reggel őrzi édes álmunk,

Addig tart még
Addig még szép
A legforróbb tél

Hideg van kint, a legjobb, ha elfelejt a város
Legyünk most háttal, ha senki nem lát, azt se bánom.
Maradjunk bent addig, csak, míg vihar véget ér,
Bújjunk el, te meg én a világ mögé!

Hideg van kint, a legjobb, ha elfelejt a város
Legyünk most háttal, ha senki nem lát, azt se bánom.
Maradjunk bent addig, csak, míg vihar véget ér,
Bújjunk el, te meg én a világ mögé!

Bújjunk el, Bújjunk el!