1. Demjén Ferenc - Gyertyák 1:50 [2005] 
2. Anna & the Barbies - Márti dala[2012]
3. Molnár Orsi - Száz liba egy sorba 3:18 [2022]
Historica - Tizenötmillió
| Szövegírók: |
Ézsiás Péter |
|---|---|
|
Hegyi Károly |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Megtekintve: Ma 3, összesen 3950 alkalommal
Beküldő
Dalszöveg
A szemem alatt gyűlnek már a ráncok,
A papíron megkopott betűk.
Nem tudom, merre vet még az élet,
Mit tartogat, borút vagy derűt?
Szolgáltam Istent, a Hazát s a királyt.
Álmomban a színpadot koptattam én.
Csak teszem a dolgom, s akkor leszek boldog,
Ha szól a dal és szólhat a zeném!
Járom a földet, mit reám hagytak,
S unokáimra mit hagyhatnék?
Elrabolt hazában turistaként járva,
Bámulni mindazt, mi most is az enyém!
Nem tehetem én, hogy befogom a számat!
Nem több ez csak, szerény vélemény,
De a régi kereszteken új nevek állnak,
Sósmező hallgat, a gyalázat égig ér!
A temető hallgat, másokról mesél!
Egy korhadt ágon állunk, alattunk szakadék,
Ha nem jön új hajtása, az égig érő fának:
Elszáll messze, a nyugati széllel
Tizenötmillió elsárgult falevél.
A ráncok már a szívemen is gyűlnek,
Tépett papíron halvány betűk.
Gyermekeimtől csak azt az egyet kérem:
Fejezzék be azt, mit nekünk nem sikerült!
Különben, elszáll messze, a nyugati széllel
Tizenötmillió elsárgult falevél.
A papíron megkopott betűk.
Nem tudom, merre vet még az élet,
Mit tartogat, borút vagy derűt?
Szolgáltam Istent, a Hazát s a királyt.
Álmomban a színpadot koptattam én.
Csak teszem a dolgom, s akkor leszek boldog,
Ha szól a dal és szólhat a zeném!
Járom a földet, mit reám hagytak,
S unokáimra mit hagyhatnék?
Elrabolt hazában turistaként járva,
Bámulni mindazt, mi most is az enyém!
Nem tehetem én, hogy befogom a számat!
Nem több ez csak, szerény vélemény,
De a régi kereszteken új nevek állnak,
Sósmező hallgat, a gyalázat égig ér!
A temető hallgat, másokról mesél!
Egy korhadt ágon állunk, alattunk szakadék,
Ha nem jön új hajtása, az égig érő fának:
Elszáll messze, a nyugati széllel
Tizenötmillió elsárgult falevél.
A ráncok már a szívemen is gyűlnek,
Tépett papíron halvány betűk.
Gyermekeimtől csak azt az egyet kérem:
Fejezzék be azt, mit nekünk nem sikerült!
Különben, elszáll messze, a nyugati széllel
Tizenötmillió elsárgult falevél.
Zeneszöveg hozzászólások
Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!